Pénteken kezdődött a megfázásom, valószínűleg valami vírusos, ma már a végső vizsgámon kívül (sikerült, jeee) csak itthon akartam lenni és kettő utánkövetést telefonálni.
Múlt hét csütörtökön hoztam egy nagyon jó paraméterű és drága (némileg túlárazott) lakást, kikönyörögtem, hogy egy hétre adja oda nekem a tulaj. Mert el akarom adni. Ezen pörögtem csütörtökön és hétfőn, rengeteg ügyfelet felhívtam, péntek meg sajnos kiesett egy egész napos rendezvény miatt. Tegnap mutattam is háromszor. Szóval már éppen írtam a főnökömnek az sms-t, hogy nem megyek ma be, amikor hívott az egyik tegnapi ügyfél, hogy meg akarja venni. Előtte meg a tulaj írt, hogy délben hív, beszéltünk is, felmondták a szerződést ilyen-olyan okkal, de a felmondást természetesen elfogadjuk, megteheti. Közöltem, hogy hamarosan jön be az ügyfél vételi ajánlatot írni, ami meg is történt. Holnap viszem az ajánlatot pénzzel együtt, nem is mondtam semmit, csak hogy mikor lenne a birtokbaadás. Már meg sem kottyan több százezer forinttal mászkálni, most szépen hazahoztam, ha holnap nem mennék irodázni. Hát, az elfogadása az ajánlatnak nem részletezett okok miatt eléggé necces, de bízom a tárgyalástechnikámban és hogy tudok hatni a kérdéses tulajra. Ha ez összejön, akkor szerintem két-három hét szabit simán kiveszek, ha nem többet.
Gondoljatok bele, közlöm már a tulajjal a telefonban, amikor ellenkezik, hogy adja nekem egy hétre, felmondja aztán, csak adjon nekem egy esélyt, hogy eladjam. Hát én fordított esetben azt gondolnám, hogy kac-kac, ők próbálkoznak hónapok óta, most kaptak pár napja amúgy egy átgondolandó ajánlatot nem irodán keresztül. Aztán látja a tulaj, hogy vazze, ez a csaj nem a levegőbe beszélt, miközben nem is hirdethettem, azaz nem beeső ügyfelekre vártam.
Amúgy érdekes, nálam pár héttel ezelőttig 50 millió körül volt a lélektani határ, amit úgy éreztem, hogy tudok még képviselni, nem vagyok beszarva. Vagy nem is tudom, hogy hogy mondjam, inkább úgy, hogy elhittem, hogy el tudok adni 50 milliósat, mert olyan eladásom már volt. Pedig egyébként eladás tekintetében tényleg mindegy, hogy 15 milliós vagy 200 milliós ingatlanról van szó. Aztán két hete eladtam egy közel 80 milliósat, ezzel megjött az önbizalmam is, hogy nagy értékűekkel foglalkozzak, most ráfekszem a 60-80 milliósokra, lettek most ilyen keresőim. Akárhogy is alakul, szeretném megtartani ezt a jó szokásomat, hogy ilyen hatékonyan dolgozzak. Friss, máshonnan átjött kolléganőm azon nevetett, hogy nálam két lehetőség van: ezerrel dolgozok vagy lézengek, nálam nincs köztes megoldás.Kezdődött ugye azzal, hogy egyik kolléganő szólt múlt héten, hogy van ilyen keresője. Kiderült aztán, hogy nem jó adott ügyfélnek ez a friss lakásom, de sebaj.
Egy-egy nehezebb eladás után nekem kell némi idő, hogy kiheverjem a huzavonákat, mert csont nélküli eladás nagyon-nagyon ritka, nekem konkrétan egyetlen olyanom volt. De ezért vagyunk mi, hogy ezeket a problémákat elhárítsuk, jó érzékkel kell lenni mediátornak és villámhárítónak is, a két héttel ezelőtti eladásomnál az ügyfelem kb. nem is érzékelt semmit abból, hogy milyen kavar volt a háttérben, és úgy mentem szerződni, hogy nem voltam benne biztos, hogy összejön, és ezzel a másik tanácsadó is így volt, aki már ötszáz éve csinálja ezt.
Higgadtnak kell lenni, egyben agilisnak, akkor is, ha rádbasszák a telefont hideghívásnál (kb. naponta megtörténik), nem hogy egy eladásnál, ott aztán végképp nem szakadhat el a cérna. Mindenesetre minap megkérdeztem a fodrászomat, hogy őszülök-e, de megnyugtatott, hogy nem. Legalábbis még, tettem hozzá. 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: