Aszondja ma nekem a (régi)új főnököm a megbeszélésünkön, hogy egyeztessek már holnap kijutási időpontot még nem szerződött lakásokba, mert úgy érzi, hogy a szerdán esedékes adás-vételi után elvesztett a hétre. 😀
És milyen igaza van, és még optimista is, hogy csak a hétre. Na jó, igyekszem nem ugyanazt a hibát elkövetni, mint márciusban.
De az van, hogy egy bizonyos ponton túl nem motivál a pénz, annál kényelmesebb vagyok, hogy folyamatosan hajtsak, csak hogy még több, még több legyen. Amikor felmarkolok akkora összeget, amiért más akár több hónapot is dolgozik, én speciel szeretem kiélvezni (hogy mekkora király vagyok). Pedig állítólag pont ez nem szabad, hanem meg kell ragadni a lendületet, azt a kisugárzást, hogy igen, sikeres vagy, mert az még több pénzt vonz. Hát, nem tudom, vagyis tudom, hogy így van, de az van, hogy alapvetően introvertált személyiség vagyok, alapjáraton ez a meló egy kevésbé introvertált embernek is folyamatos komfortzónából való kilépést jelent. Nekem még inkább, az más kérdés, hogy az idők folyamán már megszoktam, de akkor is, hétvégére már általában senkire nem vagyok kíváncsi, ha csak nem szexről van szó. Így hát, amikor van pénz, akkor kiélvezem, hogy nem kell emberekkel kommunikálni. Nagyon komoly személyiségváltozáson mentem át ezzel a melóval – a barátaim is mondják -, itt meg kellett tanulnom kiállni magamért, sokkal kevésbé vagyok már érzékeny és idegeskedős.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: