Kicsit felpörögtek az események. Holnap délután leülünk tárgyalni, szerintem nem csak a saját nevemben mondhatom, hogy pontot akarunk tenni az ügy végére, miután ma tettünk egy jó vételi ajánlatot.
A főnökváltással (az irodatulaj lett a közvetlen főnököm), ezen kívül a fellelő helyem változott meg, szóval az új főnököm látja, hogy eladásban jó vagyok, tök hatékony. A lakás betermelés nem az erősségem, de úgy látom, hogy arányaiban jól adok el a saját lakásaimból, emellett időről-időre pikk-pakk eladok egy-egy vevőnek valamit. Legutóbb kettő mutatásból. (És nekik decemberben három mutatásból eladtam egy 51 milliósat is.) Mi lenne, ha kevésbé lennék hangulatember és ügyesebb lennék lakás betermelésben és több vevő ügyféllel lennék hajlandó foglalkozni? Főleg, hogy változik a piac, jobban kell fogni a vevők kezét, mert már nincs annyi kereső ügyfél, mint pár hónapja.
Egyébként az a sztori jutott eszembe, amikor egy ember elviszi a kocsiját autószerelőhöz, aki kopogtat rajta két percig, aztán egy koppintással megjavítja a kocsit és benyújtja a súlyos számlát. Mire az ember: – De hát csak kopogtatott! – Igen, de tudom, hogy mit és hol kell kopogtatni.
Na, ismeritek a sztorit. Az eladás is ilyen, ha kiemelten foglalkozom egy kereső ügyféllel, akkor tőlem rosszat nem fog kapni, itt is megmondtam előre, hogy keveset küldök, de azok olyanok lesznek, amit akar (vagy nem tudja még, hogy olyat akar, persze ezt nem mondom, hahaha), és nem mellesleg előre utánakérdezek, hogy ne is menjünk ki feleslegesen.
Azon mosolyogtam amúgy, hogy a vevőmmel egy plázában találkoztam ma egy nagyon menő helyen (ahol leszámoltam publikusan egy elég komoly összeget az ajánlat mellé, arcom se rándult), első gondolatom az volt, hogy vazze, ott legalább 600 forint egy kávé, aztán konstatáltam, hogy nem megyek csődbe, haha. De persze megkérdeztem, hogy mivel tartozom, de igazi úriember módjára meghívott a vevőm.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: