Hogy ejtsek szót arról is, hogy miért érdemes csinálni, elmesélem a mai napom. Mivel nagyjából újra kell kezdenem mindent, így nem vagyok túl elfoglalt. Még. Arról nem ejtek szót, hogy át kellett adnom egy már leszervezett mutatásom a tőlem való elköszönéskor, egy olyan lakás mutatását még múlt héten, amit 60-szor mutattam, majd az átadott mutatásból eladta a kolléganőm. Nem mondok semmit. De ezt úgy fogom fel, hogy amit két hete hatalmas szerencsével eladtam, visszakanyarodott hozzám a lakás, és szétbombáztunk egy már elfogadott ajánlatot, azt most kiegyenlíti az élet, amit akkor adott, most elvette.
Reggel 9-re bementem, aztán kiültem egy 20 percre az irodától két lépésre található nevezetes térre meginni egy lattét. Ebédidőben kiugrottam két megállóra kozmetikába kiszedetni és befestetni a szemöldökömet. Délelőtt egyeztettem pár hívásból két kijutást friss lakásba, vagyis amik még nincsenek nálunk. Az egyik délutáni találkozómat lemondták, a másikukkal holnap kötök kizárólagos szerződést. Ez a tárgyalás elhúzódott, így nem volt már időm hazajönni itthonról dolgozni. A XI. kerületi lakásból elmentem a Bálnához, ahol kiültem az Esetleg nevű szuper helyre. Telefonon pötyögve a lehető legközelebb a vízhez – el is vitte a szél egy papírkámat, haha -, előhalásztam a kellő adatokat, majd leszerveztem két 70 millió feletti lakásmutatást. Ezerrel sütött a nap, jólesett egy pohár sör és egy ásványvíz. Majd találkoztam egy ismerős sminkes lánnyal, akitől harmad áron vettem egy Yves Saint Laurent alapozót, amit már nagyon-nagyon vártam, mert ég és föld. Mellé kaptam ajándékba egy csomó luxus mintát. Majd kimentünk a Kopaszi-gátra elszívni egy lazító cigit a rettentő megterhelő nap végére, mellé kíséretként lement a nap.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: